• |
Raw What?!

Slaineology – beat boncolás Raw módra

Slaine vs. Termanology - Anti Hero album

A bostoni hip hop minőségi zene! Sok évvel ezelőtt jöttem erre rá, amikor a Home Boston Underground Compilation-t hallgattam, mely 2001-ben jelent meg a Landspeed Records gondozásában. Azon a korongon felvonult a bostoni underground hip hop krémje. A beatek egyből a lelkembe záródtak, minden MC flowja igazi csemege volt.

Home Boston Underground Compilation

Egy kerek egészet alkotott a lemez, pedig csak egy szelet volt abból a világból, amit ma úgy hívunk: real hip hop. Egy komplett írást meg lehetne ereszteni ennek az időszaknak, nem is zárnám ki, hogy nem fogok egy teljes cikket erre szánni. A mostani Raw What-ban azonban egy olyan páros lemeze kerül nagyító alá, akik bostoniak ugyan, de egyikük sem szerepel az említett lemezen. Az ok, hogy ehhez még túl fiatalok voltak akkor, illetve még nem robbant be a karrierjük, amikor a lemez született.

Termanology és Slaine kezdetben rivalizáltak egymással

Termanology, illetve Slaine 2003 és 2005-ben jegyzi első megjelenését, nincs kizárva, hogy az említett lemez is nagy hatással volt rájuk. Érdekesség, hogy Term előbb jelentkezett kiadvánnyal, habár öt évvel fiatalabb Slaine-nél, és egyikük se tagadja, hogy korábban erősen rivalizáltak és egyáltalán nem kedvelték egymást. Később ezek az ellentétek megszűntek és összeálltak, hogy megalkothassák az Anti-Hero című nagysikerű LP-t.

Still Here

Az első trekk: Still Here címe magáért beszél; tipikus ízig beat-ig intro. Fennkölt, mégis kellően visszafogott ahhoz, hogy később legyen honnan felfelé ívelnie a történetnek.

Anti Hero feat. Bun B & Everlast

És ível is egy nagyot mindjárt a második trekk, egy single, ami már a lemezmegjelenése előtt megjelent egy igencsak magával ragadó videóklippel megtoldva. DJ Premier ismét bizonyította, hogy nem romlik a hallása. A refrénen megkapjuk tőle a megszokott minimalistán laza karc betétet is. A hangminták, loop-ok tőle kicsit szokatlanul nincsenek oly mértékben szétszedve, darabolva, mint általában, azonban a dobok elárulják a szerzőt, valamint a gondosan kiválogatott fúvós minták is a szakértelmét bizonyítják. Egy közös zúzásra behívták Slaine egykori La Coka Nostrás csapattársát a zenei multitálentum Everlast-ot, valamint Bun B-t, aki lehet, hogy kis túlzással, de kvázi lenyúlja a show-t, nálam legalábbis biztos a legerősebb “feat verse”-t nyomja az egész lemezen. A folytatásban kicsit visszavesznek az urak a lendületből, nehogy az elején ellőjék az összes rakétát.

Life of a Drug Addict feat. Catero

A “Life of a drug addict” egy kicsit komorabb, gondolkodósabb hangulatot hoz, mintha egy esős nap estéjén hazafele agyalgatnánk az elkövetett hülyeségeinken. Catero vokáljai a refrénben tökéletesen ülnek, Evidence lépegetős, billentyűkre épülő beatjén. Mikor elkezdték csinálni a felvételeket, többször meg kellett szakítani a munkálatokat mivel Slaine akkoriban elég mélyen volt lelkileg, amit különböző eszközökkel igyekezett tompítani, így az ihlet vélhetően abból az időből származott számára. A videóklipben pedig kiélhette színészi ambícióit is, ahol Termel közösen egy elvonón próbálnak megszabadulni függőségüktől.

Some Other Shit feat. Madchild

Next trekk: ez más szar. Mintha beütött volna a cucc, és felültek volna a Félelem és Reszketés hullámvasútra, ahol Madchild szedi a jegyeket. Különös, hogy az előző írásom főszereplői, Evidence és Madchild két egymást követő trekkben közreműködik a lemezen. A refrént a DJ ikon; DJ Revolution nyírja ki karcilag, Statik Selektah jegyzi a beat-et, amit első hallgatásra nem is mondtam volna meg, mivel nem az a tipikus “Statikus” beat amiket ő szokott tolni az utóbbi években (élő hangszeres rájátszások, finomabb jazz-es chilles vonal).

Apocalypse feat. Nems & Ill Bill

Indul az apokalipszis, ami a La Cokás csapattárs, Ill Bill és Nems vendégszereplésével érkezik. A Cultleader flowjához simán illeszkedik a beat, kicsit a Non Phixion-os időket idézi a hangulat, keverve némi heavy metállal, megszórva némi Coka-val. Én személy szerint skit kategórába tettem ezt a trekket, mivel sajnos az “overused sample” szindrómában szenved. A hangmintát – amire a trekk épül – már sokan felhasználták (teljesen érthetően). Sok, egyébként banga trekket meg kell bélyegeznem, mivel nálam nem ütnek akkorát az ilyen nóták. Talán egy régebbi Dead Prez lemezen hallottam először ezt a Michael Masser mintát, mely eredetileg egy filmzenei albumon található és 1975-ös.

Land of the Lost

Kicsit nem figyelünk oda és egyből az elveszettek földjén találjuk magunkat, ahol Slaine valószínűleg többször is járt az utóbbi pár évben. Ütős videoklippel megtámogatott számról van szó, mely talán az egyik legjobb az albumon. Igazi ’90-es éveket idéző mocskos boom bap dobok, fekete kapucnis bólogatást kiváltó összhatás. A nem unalmasan monoton szinti cucc pumpálja az endorfint a kisagyba. Izgalmas ízt ad a történetnek az élő bassgitár, ami a mélynyomókat hozza mozgásba, illetve a grand piano oldja fel nyolc soronként a monotonitást. Érdemes figyelni a basszus gitármeneteket, melyek helyenként mini virtuózkodásba mennek át, plusz zeneiséget adva ezzel a végterméknek. Szintén egyik legjobb trekk a lemezről.

Bringing Much Terror feat. Chris Rivers

Bringing Much Terror in your era, szólal meg a régi jól ismert hangminta, melyet annyi DJ karcolt már szanaszét. Valamiért állandóan break-esek jutnak eszembe erről a trekkről, de ezen kívül már csak egy pozitív dolgot tudok írni, mégpedig a harmadik verze elkövetője, személy szerint Chris Rivers, aka Lil Pun vagyis az elhunyt Big Pun fia, aki tovább viszi a családi vér és hip hop vonalat (RIP Big Pun). Az egyébként jól hangzó csilingelős mintákkal az én fülemnek nem nagyon passzentosak ezek a dobok, valamint elég lapos a bassline ahhoz, hogy úgy üssön, ahogy jó pár szám ezen a lemezen.

Blink of an Eye feat. Ras Kass

Tökéletes ellenpélda az előző trekknek a Blink of an eye című nóta. Igazi “kapjabemindenkileszaromavilágot” fless, egyik kedvencem a lemezről, egy kellően (a legjobb értelemben vett) mulatós refrénnel és vendég MCvel, aki ezúttal Rass Kass. Sajnos egy nagyon underrated (alulértékelt) előadó ő, de mostanában nagyot ugrott nálam is a népszerűségi listán. A második legjobb vendég verze az övé a lemezen, szerintem. Statik Selektah mesterien válogatta ki a hangmintákhoz illeszkedő drum brake-et, ismét klasszik hip hop hangzás tökös boom bap dobokkal. A dobpörgetések is ütnek és tökéletesen időzítettek, gyakoriságuk sem idegesítő, sőt…

Snakes feat. Sick Jacken & Jared Evan

Amikor a trekkek sorrendjét állítjuk fel egy lemeznél, az egy aprólékosan felépített munka, az összehangolás és a hangulatok egymása folyatása, zeneileg és szövegileg egyaránt.

Slaine vs. Termanology - Anti Hero album cover back
A tizennégy trekket tartalmazó lemez összességében hozza az elvárt szintet, túl ugyan nem teljesít, de így is ott a helye minden hip hop zenét kedvelő gyűjteményében.

Parádés, ahogy a Snakes beatje megszólal az előző trekk utolsó hangjai után. Teljesen más hangulat, de egy villanás alatt át tudunk állni a magyar származású Archtype beatjére. A srác egyébként sorra nyeri Bostonban a zenei díjjakat STL GLD nevű csapatával, a karrierje magasan felfelé ível. Biztosak lehetünk benne, hogy a gitárt maga játszotta fel, mint ahogy a többi hangszer sem hangminta. Laza dalolós refrén és zárásnak Sick Jacken teszi fel a
koronát. Bomba cucc ez is!

The Demon’s Peace

Démoni zene következik, lopakós beat óvatosan alvilági hangokkal. A dobok visszafogottak, nem az agyonvágós kategória, inkább clap (taps) jelleg, mégis pont elégnek érezzük a háttérben folyamatosan pulzáló “evil shaker” (saját fantázianév) kíséretében.

It Doesn’t Matter

A következő két trekk nem éppen beugrálós inkább a kellemesen laposka kategóriába lehet sorolni. A Doesn’t matter egy laza jazzesebb zongora mintákra épülő cucc, egy igen vagány dob break-kel alátámogatva.

Blood In My Eyes feat. Ea$y Money

A Blood in my eyes más hangulatot pendít. Több az elfojtott feszültség, a snare odarak, ahogy kell, az állandó open hihat kompenzálja a minták változatosságát; némi monotonitást juttat a melódiákba, melyek leginkább fúvós hangszerek audio végtermékeinek samplerrel digitálisan mintázott újrainzertálásai. (Tudományosan hangzott, vagy igen? 🙂

Termanology és Slaine
Termanology és Slaine.

Comeback Story

A lemez lezárása előtt még visszatér a korábbi lendület: igazi menetelős fless a Cameback Story, amit mindenki szeret, ezt a refrénben meg is erősíti bennünk Slaine. Szenzációs a hangminta választás The Arcitype részéről, a bassline sem enged kötekedni, a dobok pedig viszik az ember fejét. #bangerdanger

Came a Long Way feat. Conway

A lezárás szigorúan szomorú/vészjósló hangulatú igazi outro ízű darab. Erőteljes dob brake-re épülő, padlás mélyéről túrt, ütött-kopott vinyl-ről mintázott zongora menetek kellemes egyvelege synth cuccokkal színesítve. Extraság Term éneklős refrénje, ami pont el lett találva, még nekem is bejön, pedig nem vagyok fanja a hasonló refrÉneknek. Egy mostanában igen futó vendég MC-vel, Conway-el kiegészülve igen hatásos záró epizód lett a Came Long Way.

Összegzés

Nagy bánatomra ez idáig nem adták ki vinyl-en az albumot, de amint nyomnak belőle, egészen biztosan szerzek egy saját példányt. A tizennégy trekket tartalmazó lemez összességében hozza az elvárt szintet, túl ugyan nem teljesít, de így is ott a helye minden hip hop zenét kedvelő gyűjteményében.

Utószó – Rawmatik lemezén is szerepel Termanology

Lezárásként szeretnék megosztani Veletek némi személyes élményt a duó egyik tagjával kapcsolatban. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tavaly februárban volt szerencsém együtt dolgozni Termanology-val a februárban debütáló lemezem kapcsán. Egy budapesti stúdióban (Irie Maffia Stúdió) vettük fel a lemezemre szánt verzéjét, vele tartott bostoni haverja, Reks is, Ő is pattintott egy bitang 16-ost, ugyanarra a beatre. Az instrut előre kiválasztották, a szöveget pedig ott a stúdióban írták meg mind a ketten. Önbizalmamra sokszorozóként hatott, hogy Term nem győzte dícsérni a beat-emet, nagyon tetszett neki, ennek is volt köszönhető, hogy rekord idő alatt végeztünk a felvételekkel. Egyszerre fogtak neki a munkának, örök élmény marad, ahogy a stúdió két sarkában két, gyermekkorom óta bálványozott MC-m épp szöveget ír az egyik zenémre.

Term végzett előbb, így Ő nyomta fel először a vakert. Mondanom se kell iszonyat hamar felrappelte a verzét ráadásul hiba nélkül! Érződött a sok év rutin, a profizmus, hogy tényleg rap folyik az ereiben. Emberileg Term nagyon alázatos, tisztelet tudó és szerény. Pozitív személyiség, az életben is laza és vidám, azonban a verze amit felnyomott a stúdióban az nem simogat senkit, kőkemény, pengeéles flow-val tette hozzá a részét a lemezhez!

Rawmatik feat. Termanology, Reks, NKS, HWK, Norba és Kool Kasko – Kriminal Minds Remix

Mindenkinek továbbra is ajánlom, hogy kövesse figyelemmel mind a két úriember karrierjét, mert külön-külön szóló előadóként is minden bizonnyal minőségi cuccokkal fognak előrukkolni a jövőben is!

ElőzőKövetkező

Szólj be!