Szeptember 5-én ismét, már negyedik alkalommal lépett fel Budapesten a Delinquent Habits, akik számomra a latin hip hop legjobbjai. Ha nem voltál ott és akarod, hogy átjöjjön az élmény, vagy ott voltál és nosztalgiázni akarsz, olvass lejjebb!

Százötven kilométeres út, vagyis közel három órás buszozás várt rám a koncert napján, de nem volt ezzel gondom. Már megszoktam, hogy Ózdtól Budapestig ilyen hosszú az út, és az esetek többségében megéri. Na meg, valójában alig érzékeltem az utazást; próbáltam kipihenni a tizenkét órás éjszakás műszakot, mert délelőtt nem sikerült.

Amint beértem a fővárosba, KisDoki barátom albérlete felé vettem az irányt. Hosszas beszélgetés, zenemutogatás, és ízletes, afrikai fűszerezésű vacsora után – amit ezúttal is köszönök nigériai származású feleségének – nyomultunk az Akácfa utcába. Az Instant bejáratánál azonnal összefutottunk Györemix!-szel és még néhány ismerős arccal. A tetthely baromi tágas és hangulatos kerthelyiségében lehúztunk egy sört, aztán húztunk a koncertterembe, ahol ekkor már Györe bakelitkorongjai szolgáltatták a hangos rapzenét.

ezRAP! TV interjú is készült a Delinquent Habits tagjaival

A backstage felé pillantva, annak bejáratánál figyeltem fel két ezRAP kollégámra, a tulajdonos/főszerkesztő Jolie-ra, és a nemrég hozzánk csatlakozó cikkíróra, Tonyra (aki egyébként a FIIRII52 rapformáció tagja). Bár nem volt nálam VIP pass, de nekik igen, szóval velük azonnal bejutottam. Elmesélték, hogy milyen király videóinterjút készítettek a Delinquent Habits-szal, és mekkora jófejek, humoros arcok. Rövidesen ők is megjelentek!

Rögtön előszedtem hátitáskámból az első és a harmadik Delinquent Habits albumot – a többi sajnos még nincs meg. Elsőként Ives Irie felé léptem a CD-kkel, köszöntem neki, és mondtam, hogy „please dedication”. Ő azzal reagált, hogy örömmel aláírja, aztán ekkor jutott eszembe, hogy otthon maradt a filcem. (Nyugodtan röhögjetek ki!) Nem értette, mi a gond, de mondta neki az egyik mellettem lévő, hogy nincs toll, meg én is el tudtam annyit makogni: pen. Türelmesen várt, és kért magának egy italt a pultnál. „Baszki, nincs filced?!” – kiáltottam Jolie felé, miközben az egész szitut kamerázta. Végül egy piros filctollat sikerült szereznem, és meglett az aláírás.

Kemo The Blaxican megkérdezte, hogy a két lemez közül melyik a jobb szerintem, és mi a kedvenc dalom róla. Naná, hogy az első lemez volt a válaszom, és a „Tres Delinquentes” című track. Ekkor Kemo arcán azt láttam kirajzolódni, hogy ő még nálam is jobban örül a dedikálásnak. Kurvára barátságos emberek!

DJ Györemix! izzította a tömeget

Pár sör még legurult, Györe pörgette a lemezeket, aztán előkerült a Herb Alpert & The Tijuana Brass „The Lonely Bull”-ja, ami egy ’62-es felvétel és a „Tres Delinquentes” sample témája.

Herb Alpert & The Tijuana Brass – The Lonely Bull

Fél perc mehetett le a dalból, amikor megcsúszott a tű, vagyis valószínűleg meg lett csúsztatva, mert berobbant a bűnöző habitus.

Színpadon a Delinquent Habits!

A Cudi Purcing Booking által szervezett fellépésen közel nyolcvan percet volt színpadon a Delinquent Habits, és elhangzott minden örökzöld daluk, a Tres Delinquentes, a Here Come The Horns, a Feel Good, a Return Of The Tres, a Lower Eastside, és még sorolhatnám. Persze az új albumról is nyomtak dalokat. Az augusztusban videóklipel megjelent „Go Easy” refrénjét egy emberként énekelte a tömeg!

Így szólt az Instantban élőben a Delinquent Habits legújabb slágere, a Go Easy

Egyébként szerintem nagyon jól sikerült az új lemez, és csak az időhiány miatt nem írtam róla cikket megjelenésekor.

Nem maradt el a mára névjegyükké vált tequila osztás sem

Olyan negyedóránként beiktattak egy rövid pihenőt, és két csaj segítségével tequilát osztottak a színpadhoz közel álló rajongóknak. Ez sem volt unalmas, bár én távolabb álltam, de az instrumentálok, amik ekkor szóltak, tetszettek.

Főleg az In Da Club latin remixe volt érdekes számomra, azelőtt sosem hallottam. A hangosítással sem volt gond szerintem, a mikrofonok baszott jól szóltak. Minden egyes szavukat lehetett hallani, nem volt para, hogy a rapszövegeket elnyomja a lábdob meg a basszus. Ráadásul ugyanazzal a profi flow-val adtak elő minden dalt élőben, mint ahogy a lemezeken is hallhatóak.

Külön említést érdemel még a közönség. Nem volt tolongás, és ha valakit előreengedtem megköszönte, vagy bocsánatot kért – még Lory B is. Igen, ott volt a teljes Kartel is bulizni.

A biztonságiak is normálisak voltak, ha lett volna nálam filc, tuti nem dobatják ki velem, hiszen nem nézték a táskákat és nem motoztak meg senkit. Minden szempontból csillagos ötös volt ez a parti.

Ezelőtt eddig nem jutottam el Delinquent Habits koncertre, de ezentúl biztos ott leszek, ha jönnek még Budapestre. Ugye jöttök még?!

Haklik Tamás alias Shocker Rhymes