Interjú

Rawmatik-kal a határon túl – Interjú a Kriminal Beats producerével

Április 9-én elkísértem egy bécsi rapbuliba a Kriminal Beats producerét, Rawmatik-ot. Volt szerencsém élőben hallani olyan MC-ket, akik a rap aranykorában, a ’90-es években kezdték.

Ilyen például a D.I.T.C. tagja, s egyben a Showbiz & A.G. duó második fele. Aztán ott volt a Shadez Of Brooklyn egyik rappere, valamint Fokis.

Szinte megfizethetetlen egy Dr. Dre beat

Utóbbi bár a kétezres években kezdett lemezeket készíteni, sok dala hozza a ’90-es évek hangzásvilágát, s azt is megtudtuk tőle, hogy képes volt Dr. Dre zenéihez totálisan hasonlító beat készítésére, miután a szuperproducer megfizethetetlen összeget akart kérni tőle. A dal címe ironikusan Produced By Dr. Dre lett:

Al Tejeda (Shadez Of Brooklyn) műsora is végig lekötött, energikus volt, de a legnagyobb élményt számomra A.G. előadása nyújtotta, élőzenekarral. A buli után pár nappal Rawmatik Prágába utazott, szintén egy rapbuliba hívta a lemezlovasi kötelesség. Erre már nem tudtam vele menni, de néhány nap elteltével rákérdeztem, hogy milyen volt. Olvassátok!

Rawmatik, ebben a hónapban Bécsben és Prágában is felléptél DJ-ként, több underground és a középkorú raprajongók számára méltán nagyra tartott MC-k (pl. A.G., Ras Kass) műsorát megfűszerezve. Mesélj erről!

Az teljesen biztos, hogy egy életre szóló emlék marad mind a két fellépés. Ha olyan előadókkal zenélsz együtt, akiknek a zenéjén felnőttél, ráadásul ezt egy másik országban, akkor minimum a koncentrációd tízezer százalékára szükség van… ezt a szituáció váltja ki belőled, tehát így nem megerőltető, hanem sokkal inkább természetes.

A két show pár nap eltéréssel került megrendezésre, egy héten belül. Az eredeti időpont szerint két egymást követő napon lettek volna, s Bécsből egyenesen Prágába indultunk volna. Így a kedd-péntek miatt hazajöttünk a köztes időben, s több időm volt a cseh Jam-re felkészülni. Ausztriában második, míg Csehországban harmadik alkalommal zenéltem már. Mindegyik alkalom más és más volt, és minden esetben maximálisan motivált állapotban érkeztem haza.

Ras Kass, Al Tejeda (Shadez Of Brooklyn) és Fokis európai turnéjába csatlakoztam ezen a két helyszínen, korábban decemberben már volt szerencsém velük zenélni Bécsben. Jó viszony alakult ki közöttünk, melynek füllel hallható eredményei is lesznek még a jövőben.

Ras Kass debütáló klipje ’96-ból

A külföldi vagy a hazai fellépés intenzívebb élmény?

Minden fellépést intenzíven élek meg, legyen az egy vidéki kis Pub-ban, vagy éppen Európa legnagyobb hip hop fesztiválján. Sok esetben a legjobb hangulat ott alakul ki, ahol nem is várná az ember, illetve mindig arra törekszem, hogy a legjobbat hozzam ki az adott közönségből, stage-től és országtól függetlenül. Minden fellépésre felkészülök, figyelembe véve a körülményeket, de a cél mindig az, hogy az emberek emlékezetében pozitív zenei élményként maradjon meg, amit kapnak tőlem egy adott eseményen.

A külföldi fellépések a nagyobb távolság miatt kicsit komplexebbek, egy fokkal több szervezést igényelnek, ami menedzsment híján szintén az én feladatom. A jó oldala, hogy a lehetőségekhez képest én alakítom ki a napirendet, és általában igyekszem egy vagy két napot még eltölteni az adott országban. Ez mindig remek lehetőség például a lemeztúrásra (Diggin) is, ami az egyik szenvedélyem; a különböző hangminták beszerzése a világ számára ismeretlen vinyl lemezekről.

A határon túli közönség mennyire ismeri el a munkásságod? Hogyan látod ezt?

Nem várom el tőlük sem, hogy ismerjék a munkásságom. Valójában úgy beállni a lemezjátszók mögé egy idegen országban, hogy senki nem tudja ki vagy és honnan jöttél, az az igazi kihívás, hiszen így csakis az aktuális teljesítményed alapján tudnak értékelni mindenféle előítélet vagy prekoncepció nélkül. Ezeket a szitukat nagyon szeretem, hiszen mindig extra inspirációs löketet jelentenek.

Azért többször előfordult az is, hogy odajöttek aláírást kérni, vagy egy képre, sőt volt olyan is, aki a vinyl lemezem (The States Vs Rawmatik LP) hozta oda alávésetni, ami mindig pluszt jelent számomra. Még tavaly, a csehországi Hip Hop Kempen játszottam pár számot az említett lemezről, és nagy meglepetésemre az első sorokban többen ugrálva ordították a szöveget.

Edo G és Bankos, Rawmatik beat-re

Továbbra is külföld vs. belföld… Tapasztalatod szerint hol erősebb az összetartás, illetve a hip hop kultúra jelentősége?

Az eddigi tapasztalataim alapján úgy vettem észre, hogy külföldön talán egy kicsit jobban nyitottabbak a hallgatók az új dolgokra. Könnyebben befogadják egy buliban az olyan zenéket, amiket még nem hallottak előtte, nem csak azokra a trekkekre mozdulnak meg, amik minden hip hop buliban elhangzanak.

A DJ-k, szelektorok egyik első számú feladata kell legyen, hogy tágítsák a hallgatók muzikális tudatát, mutassanak nekik olyan zenéket, amik annyira súlyosak, hogy még ebben a végtelenségig felgyorsult információs hyper térben is nehezen terjednek, holott igazi drágakövek. Hollandiában például egy világhírű deszkás fesztivál záróbuliján zenéltem. Előttem egy kiváló helyi DJ pakolta a zenéket (Only Vinyl Set), felváltva táncolósabb hip hop zenéket és ’70-es évekbeli funk, valamint soul muzsikákat. A teltházas közönség ugyanúgy csapatta megállás nélkül mindkét irányzatra, majd a set-je vége felé berakott egy kicsit undergroundabb real hip hop cuccot (Bumpy Knuckles – Part of my life). Szerintem nem sokan tudták a teremben, hogy éppen mi szól, de maradtak benn, mert vitte őket a vibe – divatosan szólva. (Nevet.) Ferenc innen vette át a pultot, ami végül számára élete egyik leginkább maradandó set-je lett. (Nevet.)

A.G. Champion Sound Prága
A.G. és a Champion Sound két tagja a prágai koncerten.

A bécsi bulin egyedüli DJ-ként kísérted a brooklyni fellépőket, aztán A.G. és zenekara koncertjén kifújhattad magad. Melyik az igazi katarzis, a DJ-pult mögött részese lenni a show-nak vagy a közönség soraiban?

A kettő együtt alkotta a katarzist, illetve ide venném még az élőzenés fellépés utáni levezetést, after party-t is. Itt nem én kezdtem a zenélést, de egy kis idő után a fellépők megkerestek, hogy vegyem már át a pultot, mert igazi hip hop zenékre szeretnének inkább lazulni. A dolog vége az lett, hogy zárórára A.G. kábé egyedül maradt a DJ pult előtt, ahol D.I.T.C. valamint régebbi A.G. klasszikusokat csendítettem fel. Láthatóan jól érezte magát, barátai verzéit is belerappelte a világba, közben egy üveg jól megérdemelt Hennessy-t lóbált.

Második alkalommal volt szerencsém élőben látni A.G.-t és zenekarát, a Champion Sound-ot, akikről egyébként tudni kell, hogy Cseh nemzetiségűek és nemrégiben fejezték be európai turnéjukat A.G.-vel, de már a Smif-N-Wessun-nal közös fellépéssorozatra készülnek. Az összesen háromtagú zenekar mindegyik tagja vérprofi, és garantáltan libabőrt szabadítanak az emberre a koncert elejétől a végéig.

Showbiz & A.G. ’92-es klipje. Ez a dal is elhangzott zenekari kísérettel!

Milyen ereklyékkel tértél haza?

A leginkább nagyra becsült ereklye, ami a legkevesebb helyet igényli a táskában, mégis a legnagyobb méretű és elpusztíthatatlan, az maga az élmény az emlékezetemben. Ezen felül egy Diggin In The Crates pólót vettem A.G.-től, illetve dedikáltattam vele néhány saját és nem saját vinyl lemezt. Továbbá egy névre szóló csomag, amit a helyi hatóságoktól kaptunk és a kocsi szélvédőjén várt minket hajnalban. Innen is danke nekik!

A.G. és Rawmatik
A.G. és Rawmatik a prágai bulin.

Kedvenc lemezeid, amik gyűjteményed legféltettebb kincsei?

Sok ilyen van. Leginkább azok a lemezek állnak közel hozzám, amiket kölyökként hallgattam kaziról, CD-ről és később beszereztem őket vinylen. Például: Mobb Deep – Hell On Earth (aláírva), Rasco – Hostile Enviroment, The High & Mighty – Dirty Decibles…

A másik számomra fontos kategória, amikor közvetlenül az előadótól tudom megvenni. Így közvetlenül őt támogatom, illetve egy személyes élménnyé is válik a lemez beszerzése, ami mindig beugrik, amikor felteszem az adott lemezt. Például: Reks – The Greatest X, Order in Chaos, Edo G – Freedom, Blabbermouf – Da flowin’ Dutchman, Snowgoons – Blacksnow II.

Rawmatik Ras Kass lemezzel a kezében
Rawmatik egy dedikált Ras Kass lemezzel a kezében.

Old school vs new school… Látsz-e jelentős színvonalbeli különbséget a két korszak között? Az évtizedek óta aktív előadók szerinted azóta is lényegesen jó dolgokat alkotnak?

Maradjunk annyiban, hogy szeretem a jazzt és a régi soul zenéket, s a ’70-es évek funk zenéit is. Ezzel a kérdés mögötti kérdésre már válaszoltam is. Akiket követek a majdhogynem alapító honatyák közül, azok igen, hozzák még a minőséget és hitelességet. Péládul: Nine, Edo G, A.G., O.C., Rakim, MC Eiht, Masta Ace, El Da Sensei… és a sor szerencsére nagyon hosszú, és nem beszéltünk még a manapság megjelenő boom bap zenékről, amik közül sok egy az egyben hozza a Golden Era feelinget zeneileg és sokszor rímtechnológiailag is.

Fokis+Deemi+a jazz-legenda Olu Dara, aki mellesleg Nas édesapja = Golden Era feeling

Rövidtávú és hosszútávú terveid?

Rövidtávú: Egy ütős beat megírása, amint lehet! Hosszútávú: Minél több helyen, minél jobb bulikat csinálni határon innen és azon túl is. Valamint két különböző lemezen is dolgozom három különböző amerikai előadóval, ezek világra segítése zajlik, hamarosan tejfakasztás!

Az interjút készítette: Haklik Tamás

ElőzőKövetkező

Szólj be!