A Koltay Anna-Turán Eszter rendezőpáros elsőként alkotott dokumentumfilmet a hazai hip hop szubkultúráról, pontosabban annak egy részéről, leginkább a budapesti élbolyt érintve. Filmjük a szcéna gyökereit kutatva mutatja meg a színtér fontosabb szereplőit. A BP Underground Hip Hop egyfajta korlenyomat, beleránt a ’90-es évek életérzésébe, a Yo! MTV Raps és a másolt kazetták virágzásának korába. Aztán olyan fontos helyszínek és partisorozatok hangulatát hozza vissza, mint például a Syndicate lemezbolt, a Kultiplex, a Fila Rap Jam-ek, vagy az OSG-k, így beleszőve a kétezres éveket és a jelent is. Sikerült szóra bírnunk az alkotókat, ami igazából nem volt nehéz, hiszen imádnak beszélni a zenéről.

A budapesti punk és hardcore szcéna után a hip hopról készítettetek dokumentumfilmet. Hogy jött ez az ötlet?

Eszter: A BP Underground egy dokumentumfilm sorozat, ami budapesti, undeground szubkultúrákat mutat be, különösen a ’90-es és 2000-es évekre fókuszálva. A saját kötődés bizonyos szcénákhoz, ami alapján döntünk. Annával sok közös nevezőnk van, ilyen volt például a hc-punk színtér… Nekem a hip hop az egyik legmeghatározóbb szubkultúra, ami valaha érdekelt. Arról tudsz igazán hitelesen beszélni, amiben vagy benne voltál és/vagy, ami nagyon érdekel és mozgat! Annát is érdekelte ennek a közegnek a megismerése, és én is sokat tanultam közben csomó mindenről, amiről fogalmam sem volt, a graffititől a breakig.

A hip hop-hoz vezető utam külföldön kezdődött, ott kezdtem egyetemre járni, és összejöttem egy New York-i fekete fiúval, akibe eléggé belehabarodtam! Az ő hatására ismertem meg az intellektuálisabb EastCoast hiphop-ot; akkor szerettem meg Q-Tip-et és a Tribe Called Quest-et, vagy Guru-t a Gang Starr-ral és a Jazzmatazz-el, LL Cool J-t, a The Roots-ot, Erikah Badu-t az egész Neo soul mozgalommal, Mos Def-et meg Talib Kwelit, satöbbi… Mikor hazajöttem, ilyen zenéket kerestem a bulikban, ilyen koncertekre akartam menni és hip hop táncórákra jártam, például a filmben szereplő Papp Timihez, és azt képzeltem, úgy kavarom, mint egy feka (nevet). Ezekből az időkből ismerem és lettem jóba Benskivel, azaz Simon Bencével az Árral Szemben-ből, vagy a DJ Quick-kel többek között…nem volt kérdés nagyon, hogy mi legyen a második filmünk témája!

Anna: Tálcán kínálta magát a téma, mi pedig lecsaptunk rá. Annyiban kiegészíteném Eszter gondolatát, hogy újságíróként nem gondolom azt, hogy csak arról lehet filmet készíteni, amiben ízig-vérig benne voltál. A kíváncsiság, az érdeklődés és az alapos kutatómunka, utánajárás vágya viszont nagyon is megvolt, ami aztán abba torkollott, hogy az elmúlt másfél évben tényleg ízig-vérig belekerültem.

Az én esetemben bevallom, a hip hop a film kapcsán kúszott be az életembe, de annál jobban… A rockzene szinte minden válfaját kívülről-belülről ismerem, korábban csak érintőlegesen találkoztam a rapzenével, amikor a Kultiplexben, a Süsiben vagy az OSG-ken belefutottam egy-egy koncertbe.

Hősökre jártunk anno, vagy amikor még általánosban táncoltunk a sulidiszkóban a TLC-re, a Z+ csatornáról pedig a ’90-es évek minden gyermeke emlékszik a Ganxstáék, a Kannibálok vagy Az Árral Szemben klipjeire. Éppen a PNC-s Epos-szal beszéltük a múltkor, aki szintén jól ismeri a hardcore szcénát is, hogy most már lett egy „új családom”. Magam sem gondoltam volna, de így, harminc évesen kaptam egy új zenei közeget, amit nagyon megszerettem.

A BP Underground Hip Hop filmben (továbbiakban csak „a film”) látható egy válogatáskazetta; Rap és Punk a fasizmus ellen (a ’90-es évek végén megjelent underground kiadvány – a szerk.). Ezen kívül is jócskán van kapcsolódási pont a két műfaj között. Szerintetek?

Anna: Szerintem az, hogy ennyire rákaptam ezekre a zenékre, éppen innen ered. Sok esetben más zenei vagy verbális eszközökkel, de hasonló a gondolat, amit nevezhetünk üzenetnek, mondanivalónak… A merj kiállni magadért, merj hangot adni a véleményednek, beszéljünk a dolgokról, ne söpörjünk a szőnyeg alá semmit. Sokszor egy-egy sor lehet gondolatébresztő, vagy éppen segítség, ha padlón vagy… A bajtársiasság, a szövetség, a possehoz való tartozás megnyilvánulása viszont sokkal erősebb a hip hop-ban, még ha vannak széthúzások és egymásra mutogatások a mai napig.

Eszter: Engem még mielőtt beszippantott volna a hip hop, már azelőtt is nagyon bejött a rockban és punk rockban a fekete behatás a Living Color-től a Fishbone-on át egészen a korai Lenny Kravitz-ig. Azt is nagyon bírtam, hogy rock zenekarok mindenféle fúziókat csinálnak, ahol a rock és hip hop meg funk találkozik. Olyan zenekaroknál, akikért éltem-haltam, mint a Suicidal Tendencies, az Infectious Grooves, a Red Hot Chilli (gondoljunk csak a Give It Away-re) érződik a hip hop hatás. A Faith No More, ahol az Epic című számban konkrétan rappelnek, kezdett nagyon jönni ez a műfaj. A House Of Pain, vagy a Cypress Hill is nagyon tetszettek akkoriban már. Ennek volt a megkoronázása a legendás Judgement Night album, ami metal/rock act-ek és hip hop előadók kollaboráltak.

A Beastie Boys-szal kapcsolatban, ami életem egyik legmeghatározóbb zenekara, pedig nem kell magyaráznom a hc-punk gyökereket. A Beastie Boys az egy konszenzus, azt mindenki szereti és mindenki ott volt az Ill Communication tour állomásán Budapesten, akár hc-punk volt, akár hip hop arc! Az egész gördeszkás szubkultúra is erre a két zenei stílusra épül. Nem véletlen, hogy a BPU-ban külön foglalkozunk a B. Boys budapesti koncertjével és amúgy ott vagyok a vágóképen Martens bakancsban, orrbavalóval, tizenhat évesen Mike D és Yauch mellett, mert belógtam a backstage-be.

Furcsálltam, hogy az AKPH két MC-je külön-külön látható a filmben, nem összeszokott crew-ként. Az NKS például biztos nem nyilatkozna így. Lehetett már akkor sejteni, hogy véget ér az AKPH? Mit jelent számotokra az együttes munkássága?

Eszter: Annyira fontosnak tartottuk a Saiidot és az Újoncot, hogy külön-külön hívtuk meg őket interjúzni! Mindketten fantasztikusan jó interjúalanyok voltak, kár hogy nem fért a filmünkbe még több anyag. Féltem, hogy a Peti igent mond-e a felkérésre, de szerencsére egyből jött a hívó szóra. Amúgy a Patrik is külön beszél a filmben, ennek számunkra nem volt dramaturgiai jelentősége.

Én 2006-ban találkoztam az AKPH-val és lenyűgöztek a fiúk! Bevallom, elfogult vagyok, nekem ők az abszolút csúcs a magyar hip hop kultúrában, amit ők művelnek az modern költészet, zseniális és utánozhatatlan! Sokszor egy egész generáció életérzése fogalmazódik meg a szövegeikben, amiből több is szállóige lett. Nekem amúgy az a non plus ultra, amikor összeálltak az Amoeba-val, mert az élőzenés hip hop az igazi kedvencem, talán ezért is szeretem annyira a The Roots-ot. Nagyon sajnálom, hogy így, ebben a formában nem folytatják, de meg kell érteni, hogy mindenki változik, változnak a dolgok és ezt tiszteletben kell tartani! És ki tudja, mit hoz a jövő, szerintem biztos lesz reunion.

A film végén olvasható, hogy voltak a megkeresettek között olyanok, akik nem vállalták a szereplést. Gondolom, nem publikus, hogy kik ők, de azt eláruljátok, milyen indokkal utasítottak el titeket?

Anna: Azért azt el kell mondanunk, hogy idő kellett, amíg bizalmat szavaztak nekünk bizonyos arcok. Voltak olyanok, akik első szóra jöttek, ilyen volt az AKPH, ahogy Eszter mondta, vagy az NKS, de az is fontos, hogy ott volt már a zsebünkben az első film, mint referencia. Voltak viszont olyanok, akik ezt a bizalmat nem szavazták meg nekünk, amit sajnálunk, de tiszteletben tartunk. Volt olyan is, mint például Bankos, aki látta, hogy mi tényleg igyekszünk hiteles képet adni, minőségi, tartalmas mozit szeretnénk, de egyszerűen nem szeret nyilatkozni. Elfogadtuk, és azóta is sokat segít a BP Underground Hip Hop utóéletében.

Részemről kiemelt köszönet illeti Györemix!-et, akivel kétnaponta órákon keresztül telefonáltam a finisben (Győző szeret beszélni -nevet) ilyen-olyan a filmben elhangzó sztorik pontosítása végett, és azóta is segít. Ő ugye egy két lábon járó hip hop lexikon, ahogy el is hangzik a filmben. Ugyanígy Ricsipí és Qka is rajta tartotta a kezét a BP Underground Hip Hop film ütőerén, ha betámadtak minket a Facebook-on, hogy ki és miért maradt ki, ők mindig elmondták, hogy inkább örülni kellene, hogy született végre valami, és lehet folytatni, szabad a pálya…

Hálásak vagyunk Blik Daninak a logónkért és még kiemelném Böszörményi-Nagy Gergőt, akinek élete a hip hop, az Ide köt a vérem című NKS-Zsola-DSP dal producere is, ami a végefőcím zenénk lett, ő sokat segített az ötletelős fázisoktól kezdve, és például az ő ősrégi másolt Style Wars VHS kazija látható a filmben.

Eszter: Ahogy a Bankos, vagy Azúr, úgy a Cadik sem szeret nyilatkozni. Bobafett kijelentette – annak ellenére, hogy egy közös barátunk konferálta fel a BPU-t –, hogy műanyag ez az egész és nem ad interjút nekünk. Annának is és nekem is több mindenki segített, és aztán megvitattuk és együtt döntöttük el, miket fogadunk el és miket nem hallunk meg a tanácsokból. Az fontos, hogy magunkra hallgassunk és egymásnak tartsunk tükröt, és ne engedjük mindig befolyásolni magunkat!

Persze bizonyos dolgokban jó volt a segítség… Az elején a tematizálásban és a szereplők kiválasztásában a Benskivel és a Saiid-dal dumcsiztam, ahogy a roughcut-ot, azaz nyersvágatot is megmutattam neki és a Závada Petinek is, mert az ő feedback-jük eléggé mérvadó és sok mindenben segített. Külön kiemelném Markovics Balázs és Jávorszki Kriszti segítségét. Balázsnak komoly oldschool tudása van, Kriszti pedig abban a blokkban segített, ami a mai szcénát járja körül. És elnézést azoktól, akiket kifelejtettünk!

Mik a további tervek a filmmel? Versenybe külditek valamelyik filmfesztiválon? Fizikai formátumban lesz kapható? Egy filmzenei kiadványnak is örülnének a hip hop rajongók!

Eszter: Nemrég jöttünk meg Berlinből, ahol a Soundwatch zenei dokumentumfilm fesztiválon mutatták be mindkét filmünk, s volt utána találkozó velünk. Zajlik a BPU hip hop tour, a következő állomások: Debrecen február 8-a, és Budapest február 6-a, Bem mozi! Közben megyünk filmfesztiválokra. Óriási megtiszteltetés, hogy jelöltek minket a rangos Highlights of Hungary díjra.

Anna: Februárban visszatér a budapesti Bem moziba a film, és külön öröm a vidéki turné megléte. Volt szerencsém Szolnokon részt venni a vetítésen Györemix-szel, Győrbe pedig az NKS-es Nosival utaztam le, Eszter sajnos külföldi tartózkodása miatt nem tudott csatlakozni. Jó látni, hogy kíváncsi ránk a vidéki szcéna is, sok erőt adnak az ő visszajelzéseik is, hogy van értelme ezt csinálni, hálás a közönség, hogy időt, energiát feccöltünk bele. Megható, hogy a filmünk így összehozza a közeget. Ha kipörögnek a mozis vetítések, lesz BP Underground Hip Hop DVD kiadvány is, de ehhez még kell egy kis idő. És igen! Eszter jól mondja, hab a tortán, hogy jelölték a filmünket a Highlights of Hungary díjra. Ez egy olyan fórum, ahol az adott év legkreatívabb ügyeit gyűjtik csokorba és díjazzák… A döntés viszont a közönség kezében van, nagy pacsi, ha szavaztok ránk, itt!

Többször nyilatkoztátok, nőként tartottatok attól, hogy a rap műfaj képviselői nem lesznek barátságosak veletek, illetve a filmetek megvalósításával. Holott női MC, DJ és breaker is létezik, itthon is. Hogyan formálódott ez a félelmetek? Ha nem rendezéssel foglalkoznátok, belevágnátok a hip hop valamelyik szegmensébe, mint például DJ Turán-E és MC Kanna?

Eszter: Ez a szcéna sokkal barátságosabb, mint számítottunk rá! Az NKS tagjait (akikkel az ezRAP TV-vel is forgattunk interjút – a szerk.) például nem ismertük és nagyon megszerettük egymást mind a négyen! Valószínűleg bírták, hogy real-ek vagyunk és felkészültek.

Magyarországon alapból problémás a nők helyzete. Van itthon egy ilyen férfi attitűd nem csak hip hop körökben, hogy mit érthetnek a nők bizonyos dolgokhoz, például ebben az esetben szubkultúrákhoz, főleg ha valami olyan maszkulin, mint a hc-punk, vagy a hip hop… Sokszor megy a sav, hogy ki az igazán underground és ki nem… Sokan annyira underground-ok, hogy önmagukkal alig állnak szóba! Mindenbe bele lehet kötni, de szerintem a szándék a fontos, hogy két csaj belevágott és megpróbálta feltérképezni azt, amit eddig más nem tett meg… A szcénából is van egy-két arc, aki azért nem szereti a filmünket, mert kábé nem ő rendezte, de ez legyen az ő bajuk! És ki tudja, ha nem megy a rendezés, az NKS mögé lehet beállunk, nekem amúgy is van hip hop tánc múltam, Anna meg gyorsan belejön!

Anna: (Nevet.) Nekem van énekkaros múltam a gimiből, inkább vokáloznék, ha már… Viccet félretéve, valóban nem volt könnyű mindenkinél elfogadtatni magunkat, de az a jó kettőnk közös alkotómunkájában, hogy felül tudunk kerekedni a savazáson. Persze van, hogy érzékenyen érint minket valami beszólás, vagy kritika, de aztán megrázzuk magunkat, és magabiztosan tudjuk azt mondani: Oké, ha nem tetszik, akkor csinálj ennél jobbat! A kedvencem, amikor úgy becsmérlik a filmet, hogy még csak nem is látták. Ezeket meg sem halljuk… Sokat erősített rajtunk ez a két mozi és a lavina, ami utána jött, ma már fát lehet vágni a hátunkon. Pozitív visszajelzésből azért erősebb a mérleg nyelve.

Köszönöm az interjút! Üzentek még valamit az olvasóknak?

A+E: Nagyon hálásak lennénk, ha szavaznátok ránk a Highlights of Hungary-n, és ha eddig még nem láttátok a filmet, várunk Titeket a további vetítéseken! Infók a FB oldalunkon és az Instán, kövessetek be! Valamint nézzétek meg a weboldalunkat, ahol az első filmünk meg is nézhető: bpunderground.com

A BP Underground Hip Hop előzetese:

Főkép: Jávorszki Krisztina

Az interjút készítette: Haklik Tamás