Compton büszkeségének első hivatalos albuma az Interscope/G-Unit/Aftermath alatt látott napvilágot. Miután az ifjú rapper belekóstolt az undergroundba egy JT The Bigga Figga producerálta 2002-es anyaggal, 2005 januárjában megjelent lemeze, azonban csupa szuper-producerrel, és rap legendaként számon tartott közreműködővel.

Kanye West és az igaz történetet feldolgozó Dreams

A felesleges intro utáni első track – 50 Cent közreműködésével – bemelegítésnek nem rossz, de amint a Kanye West készített “Dreams” elkezdődik, az előző szám csak gyenge próbálkozásnak fog tűnni. A chicagói producer a tipikus Kanye-hangzást hozza, amelyet Game komoly szövegelése tesz egyáltalán nem tipikussá.

The Game – Dreams

50 Cent több slágerben is közreműködik

A második kislemez dalában (Hate It Or Love It) ismét feltűnik 50 Cent. A Dr. Dre alapjára készült “Higher”-t követi a folyamatosan játszott első single, a How We Do.

The Game feat. 50 Cent – Hate It Or Love It

The Game feat. 50 Cent – How We Do

Timbaland, Eminem, Nate Dogg és Busta Rhymes is a lemezen

Természetesen nem maradhat ki a South Side sem, melyet ez esetben Timbaland képvisel egy keményen, és nagyon ötletesen hangszerelt dallal. A “No More Fun And Games” egy old school időket idéző nóta, a “We Ain’t” pedig Eminem keze munkáját dicséri, aki magát is odateszi egy versszak erejéig. A slágereken túl ez számít a lemez egyik csúcspontjának.

A Nate Dogg-os “Where I’m From”-ban a gitár 50 Cent egyik agyonjátszott slágerére emlékeztet, de annál sokkal profibb. Az utolsó szám (Like Father, Like Son) Busta Rhymes közreműködésével készült, sejtetve, hogy az övé lesz a következő kör az Aftermathnél.

The Documentary – a 2005-ös év egyik legjobb albuma

A “The Documentary”, ami az év egyik első megjelenése volt 2005-ben, az év legjobb albumai között is helyet kapott. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy addig a pontig a legjobb G-Unit album, melyet a kemény szövegek, és trendi, de mégis eredeti zenék tesznek kihagyhatatlanná. Végre egy rapper, aki megérdemli a promóciót! Bátran ajánljuk minden mainstream rappet kedvelőnek.

Szöveg: 119

A lemezkritika a Raplife magazin 11. számában jelent meg, 2005 júliusában.