A piszkos dél Dzsiizája jelenleg a YouTube nézettségi számok manipulálása ellen küzd.
Piszkos Pécs?
Először a 2010-es évek elején hallottam a pécsi csávót; élőben az egri Hip Hop Contest tehetségkutató verseny keretében. Emlékszem, MC Gőz kifigurázta a Michael Jackson-os színpadi koreográfiáját (értsd: gyakran magához nyúlt), de a zsűritagok egyöntetű véleménye alapján bejutott a döntőbe (egyébként megérdemelte). A „Piszkos Dél” című dalnak semmi köze a dirty south stílushoz, Dzsiiza egyszerűen csak így nevezi szülővárosát – amúgy Pécs hazánk egyik legszebb települése.
Nézettségmanipuláló Vietnám?
Több dal és klip jött ezután, de most ugorjunk pár évet az időben: itt a „Vietnam”! A dal címe – ahogyan ezt Dzsiizától tudom – a YouTube lejátszási mutatók manipulálására utal; állítólag onnan érkezik a legtöbb kamukattintás és lájk. Nem tudom mennyire biztos infó ez. Olyat is hallottam, hogy India a népszerűségi mutatók felturbózásának egyik nagy központja, de elképzelhető, hogy Vietnámban a mezőgazdasági munka meg a bányászat mellett sokan ezzel foglalkoznak. Talán John Rambo is onnan vásárolja a nézettséget. Komolyra fordítva a szót: egyértelmű, hogy több hazai előadó, köztük rapper vásárol nézettséget magának, mert ezáltal népszerű előadónak tűnhet, sőt egy idő múlva valóban azzá válik. A klubtulajdonosoknak és promótereknek is részben ez számít, nem a dalok minősége és mondanivalója. Na, meg a kiskölyköknek is ez számít már:
„Ezt csak ötvenezren nézték meg, biztos szar. Ezen százötvenezres nézettség van, ez biztos király, végighallgatom.”
Dzsiiza x Eniel x G-Lew – Vietnam
Vietnámtól az otthonig
A dallal az a gond, hogy nem hangzanak el benne az előző bekezdésben leírt dolgok (vagyis, hogy miért jó az előadónak, ha nézettséget meg lájkokat vásárol, és más előadókat hogyan károsít ezzel). A parkolóban rappelős, egy helyszínes klip egyszerűen unalmas és lerí róla, hogy nem akartak időt szánni rá. A cím lényege sem derül ki, és inkább tűnik önmagasztaló meg más rappereket lenéző szimpla fikának, mint „bunda” elleni trekknek. Dzsiiza flow-ja a produkció erőssége, tőle megszokott szintet hoz. A másik két srác verzéje nem élvezhető, legfeljebb elviselhető. G-Lew „legérdekesebb” része az, amikor „egy az egyben” sorvégre „egy az egyben”-nel rímel, de van azért frappáns rímpár is, például a Rick Ross/mit tolsz. Eniel meg olyan nagyokat akar mondani, mintha Magyarország koronázatlan rapkirálya lenne, s közben konfrontációba bonyolódik saját magával… Az égből nézi ezt az alacsony színvonalat („Plafonon van a színvonal, tudtuk már elég régről/Bocs, ha nem látom az égből”), melynek képviselői mégis útjában állnak („Verjed a nyálad arra, hogy mekkora crewd van/Másokat nem zavar, úgy tűnik, hogy csak nekem van, útban”). Miután meghallottam, hogy nullából ezerre ment és nem kezdő („Mentem a nullából, ezerre/Mondom annak, aki kezdőként kezelne”), gondoltam utánanézek, mit alkotott eddig. Ekkor találtam rá „Otthon” című klipes cuccára, ami jelentősen jobb a „Vietnám” kollabónál.
Szólj be!