„Írásra fel!” irodalmi versenyünk hatodik nevezője Miksa Zádor. Ha tetszik a novellája, jöhetnek a lájkok oldalon belül!

Miksa Zádor: A buszos

Hűvös tavaszi hajnal.

A buszsofőr nehezen kászálódik ki a meleg ágyából, miután lenyomta a vekkert. Belebújik papucsába, elvégzi a dolgát, majd lefőzi a kávét. Miután elszívta a cigarettáját, kezd élet térni üveges tekintetébe. Megmosakszik, összeszedi aznapi holmiját, majd elindul a pályaudvar felé. Elkezd kivilágosodni az égalja, mire megérkezik és kezdenek gyűlni a megállókban a munkába igyekvő utasok. Beszáll a járműbe, unottan elfordítja a kulcsot, és többszöri próbálkozásra beindul a busz motorja. Elindul a megálló felé. Felszállnak az utasok, az ülőhelyek majdnem teljesen meg is telnek. A busz kifut a pályaudvarról, majd egyik megállót követi a másik, szépen sorban.

A sofőr unalmában gondol egyet és felcsavarja a rádión a hangerőt. Elképedve hallgatja, mi szól belőle: “Gucci gang, Gucci gang, Gucci gang, Gucci gang”. Hősünknek hirtelen rossz érzése támad. “Ez nem hiphop, basszameg”, “Hova fajul ez a világ?”, és több, ehhez hasonló gondolat kavarog az agyában. A rap az élete, és ezt nem bírja tovább nézni. Eltölti a gyűlölet és a tehetetlenség. Harmincnégy éve vezeti a buszokat ide-oda és nem lát ebből a sivár életből többé kiutat. Megnyom egy gombot. Ismerős női hang csendül fel a hangszórókból: “Kérjük kapaszkodjanak, mert a jármű esetenként nagyot fékezhet.” Mihelyt elhal a csilingelő hang, a buszos tövig beletapos a gázba. Az emberek elesnek, kiáltoznak.

A kilométeróra súrolja a nyolcvanat, mikor belecsapódnak az előttük piros lámpánál ácsorgó személygépjárműbe, és vele együtt repülnek ki a kereszteződésbe.

A versenyt 15-én lezártuk. Hamarosan döntést hozunk, melyik szerző legyen a nyertes.