„Irodalom” menüpontunk első részében egyik cikkírónk novelláját mutatjuk be nektek, ami részben a Straight Outta Compton című film irodalommá alakított paródiája, egy borsodi romatelepre helyezve a sztorit.
Haklik Tamás – Egyenesen Borsodból
– Ezt nevezhetjük paródiának, ugye?
– Igen, ezt nevezhetjük – majd Kicsi I villámgyors mozdulattal megnyomta a stop/eject gombot az autómagnóján, és egy másodperc múlva az aszfalton koppant a Belga kazetta.
– Megvesztél, more? Most cseréltem fél gramm zöldért azzal a hülye Narkós Pistikével. Még végig se hallgattam.
– Nem is ér annyit.
-Menj a rákba! Különben meg vehetnél cédés lejátszót ebbe az ócska verdába! Bár lehet jobb így, mert akkor a drága cédéket hajigálnád – rebegte indulatosan MC Vasas, a romatelep másik nagy, vagyis inkább nagyratörő rappere.
– Ócska verda? Öcsém, amikor megvettem az egész környék erre gerjedt. A hátsó ülés azóta kikopott, a csávók meg azon versenyeztek, melyikük mossa le. Ha cédés lenne, csak nagyok szólnának benne; 2Pac, Biggie, NWA. Olyanokat Narkós Pistikétől nem szerzel – bal karját kinyújtva Kicsi I ráhamuzott az utca porától szürkés magnókazettára, aztán rá is köpött egy nagyot.
– Ja, amikor megvetted a verdát. Emlékszem. Szép idők voltak azok.
– Bizony szép idők, more…
1993.
A szovjetek szerencsére elhúztak az országból. Fatert nem sittelték le káemká miatt, pedig abban az időszakban vált igazi munkakerülővé. Nem működött a farkaslyuki bánya, az ózdi gyárban csak pár részleg ment, maradt a pia meg a gyerekei csesztetése. Aljas zsivány az öreg, ha tele a feje. Amúgy ki lehet vele jönni. Ahogy beözönlöttek a nyugati cuccok, lett parabola antennánk. Minden szombaton a Yo!MTV Raps-et bámultam.
– Elmehetnél dolgozni! Csak a rappot vagy mit hallgatod egész nap, utánzod ezeket az amcsi majmokat. Verik a dobot oszt hápognak rá.
– Fater! Ezek nem majmok! Nem is kacsák, hogy hápogjanak. Tök jók a szövegeik.
– Mié’ jók? Érted?
– Nem, de jó a ritmusa, ahogy nyomják. Ez a műfaj sokkal sikeresebb lesz, mint bármi más. Figyeld meg! Magyarországot is meg fogja hódítani.
– Persze! Veled az élen, mi? Kicsi I…Barom!
Sosem hitt abban, hogy viszem valamire…Hirtelen elhajoltam a felém repülő sörösüveg elől, a falon csattant szét. A sűrű szitokfelhőt szintén próbáltam kikerülni.
Egyre kevesebbet voltam otthon. Amíg a kisebb tesóim suliba jártak, én droggal kereskedtem. Újdonságnak számított. Olyan akartam lenni, mint Eazy-E. Akkor még nem gondoltam, hogy két évvel később elviszi az écc.
Na, lényeg, hogy árultam, és gyarapodott a lóvém. Megalapítottam a CTG, vagyis a Cigányok TehetségGel nevű bandát. Hárman voltunk benne: én, MC Vasas, meg Doktor Tré. Tré doki akart lenni gyerekkorában. Elhatározása úgy kezdődött, hogy békákat boncolt, majd áttért a kóbormacskákra. Marhára érdekelte az anatómia. Az általános suliban viszont nem örültek a módszereinek, ahogy annak sem, hogy három évig tartott, mire beszajkózta az elsőéves tananyagot. Szóval doki nem lett belőle, de legalább tudott szöveget írni meg rappelni. Eleinte külföldi instrukra nyomtuk a vakert. Jó pár kazettát be tudtunk szerezni; asszem lengyelek meg románok árulták a piacon. Aztán egyik vásárlóm segített komolyabb szintre lépni, egy helyi vállalkozó, Neumann Laci. Elvitt minket stúdióba, tanult hangmérnök készített nekünk zenéket és ügyesen kikeverte. Laci intézett fellépéseket, lemezszerződést, mindent, ami egy csapatnak kell. Fain volt. Első lemezünkkel, az „Egyenesen Borsodból” albummal nagyot kaszáltunk, vagyis én meg Laci. Az én haverom volt, na. Különben is én ötletem volt az egész CTG.
Trének nem tetszett ez a monopolhelyzet. Nem kamázta, hogy én Impalával gurulgatok, ő meg Csepellel, mert én vagyok a rafkósabb.
– Nem tudom mi a gond, de amíg ti hot dogot esztek Lacival, én bodakot – morogta Tré.
– Elmondom én neked, mi a gond, csak hogy tudd. Nem értesz az üzlethez. Nincs hozzá doktorátusod.
Tudom, nem kellett volna ennyire flegmán leszólni, de hát sokat szlopáltam meg szmókoltam. Be is beefelt a gyökér. Megevett fél kiló marhahúst, oszt olyan kemény lett tőle, hogy az egész utcának minket fikázott. Frísztájlozgatott, hogy Vasas girhes pojáca, én piti díler, Laci meg…na, ő nagyon zokon vette.
– Hallottátok ezt?! Azt mondta, zsidó vagyok.
– Hát az vagy, nem?
– Ja. Elvégre, igen.
Másnap hiába magyaráztam Lacinak, hogy engem nem érdekel a vére. Azt válaszolta, hogy elégítsem ki szájjal a Csillag börtön dolgozóit, kivéve azt, aki nő. Mivel nekem sem tetszett ez a hozzáállás, elváltak útjaink. Próbáltam a CTG-t életben tartani, Sukár Rhymes-szal is beszélgettem, de nem ismert megbízható menedzsereket, meg mindig szólókarrierről papolt. Meg lekötötte csomó idejét, hogy hajléktalanokat gondozott. Ilyen jószívű csávó volt. Lehet nem is illet volna a tróger bandánkba. Aztán egy nap, kopogtattak…
– Dikk, te megint elaludtál a kocsiban Kicsi I? Lecserélhetnéd már ezt az ócska Ladát, ebben csak aludni lehet.
– Amíg fel nem ébresztesz, te brokkolifejű.
– Haha! Most is azt álmodtad, hogy a kilencvenes években menő rapbandád volt meg Impalád?
– Nem, most azt álmodtam, hogy anyád meg a nővéred…
– Dugulj el! Adj inkább fél grammot ezért a kazettáért!
– Ezért nem tudom lecserélni a verdát, mert mindig kazettával fizetsz Pistike, lóvé meg sehol.
– Ez fain nagyon! Hallgass bele!
– Mi ez, bazzeg? Belga?!
Reméljük tetszett a történet. A közeljövőben irodalmi versenyt indítunk, melyekre várjuk verseiteket, novelláitokat. Részletek hamarosan!
